Két könyv macskával és japán szerzővel
A japán kultúra csak pár hónapja kezdett el érdekelni igazán, viszont akkor eldöntöttem, hogy igyekszem a könyvek világára is kiterjeszteni ezt az érdeklődést. Egyelőre hatalmas japán klasszikusokba még nem mertem belevágni (bár egyébként kevesebb van lefordítva magyarra, mint amit gondolna az ember), viszont néhány otthon is népszerű könyvvel megpróbálkoztam. És azt kell hogy mondjam, teljesen meggyőztek. Három japán könyvet olvastam (illetve egy vietnámit), és tényleg nagyon különleges volt a hangulatuk. Érdekes (és érdemes:) elgondolkodni, vajon hogyan alakult ez így, miért írnak ők máshogy, mint Európában. De az is lehet, hogy egyszerűen csak a fordításból ered a szöveg különleges hangulata.
Két macskás könyvről szeretnék írni (igen, a japán szerzős könyveim 2/3-ában cica szerepel :D), amelyeket idén olvastam.
Genki Kawamura: Ha a macskák eltűnnének a világból
A könyv domináns témája a halál, azonban ezt csak nagyon árnyalatan, sokszor metaforákkal ábrázolja. A könyv úgy indul, hogy a főszereplő kijelenti, hamarosan meg fog halni egy súlyos agydaganat miatt. Ennek tudatában ír magának egy bakancslistát, amely pontjai személytelenek, a legtöbb részében csak a felszínes, materiális dolgokat kapargatják. Rájön, hogy ennél a halál előtti pár nap mélyebb és értékesebb.
Váratlanul meglátogatja az ördög (ez egy kicsit furcsán hangzik, tudom), és felajánlja neki, hogy eltűntet valamit - ami a főszereplő számára fontos - a világból, cserébe viszont egy nappal tovább tud élni.
Az egész könyvön átível egyfajta mélabús hangulat, ami az élettől való búcsúzásból fakad, de közben egy egészen különleges filozofálgatás zajlik benne, ami remélhetőleg az olvasó gondolatait is beindítja, hogy vajon mi az, ami már többet ér az életnél. A fejezeteken egy fokozás is végbemegy, az egyes részek során egyre komolyabbak lesznek a tétek.
Remek könyv volt, néhol a párbeszédeket nehezen lehetett érteni a könyv szerkesztése miatt, de ettől függetlenül a történések kivehetőek voltak. Bár a címből sokkal több macskás tartalomra számítottam, amit nem igazán kaptam meg, a könyv hangulata teljesen beszippantott.
Hiro Arikawa: Az utazó macska krónikája
Az utazó macska krónikája egy Nana nevű kandúr szemszögéből van leírva, aki humorral és szeretettel kíséri végig gazdáját utolsó útján. Az utazás során hatalmas távolságokat megtéve járják be Japán egyes városait közösen. Alapvetően a kirándulás célja az, hogy Szatoru, a gazda bizonyos okokból Nanát örökbeadja a feladatra leginkább alkalmas barátjának, viszont a választás nem olyan egyszerű. Először Szatoru gyermekkori barátaival találkoznak, de a fejezetekben leginkább hangsúlyos rész, az a barátság kiteljesedésének leírása, a régi történetek felelevenítése. A főszereplő is sanyarú sorssal lett "megáldva", de a barátainak is át kellett élniük ezt-azt. Ennél a könyvnél már egy apró megjegyzés is spoileres lehet, így igyekszem minél kevesebbet elárulni, a többi pedig legyen a Ti élményetek!
Az egész történetet az ember-macska kapcsolat teszi széppé, illetve az, amikor egy ilyen kapcsolat tökéletesen sikerül. Nem minden ember érez rá a macskák kezelésére, ezt is humorosan prezentálja a könyv. A végkifejlet nem vidám, viszont mégis kielégítő.
Sok részében hasonlít a blogposzt első felében bemutatott könyvre, mégis ez sokkal érthetőbb, kevésbé "találgatósabb" volt. A személyes történetek elszomorítottak, viszont segítettek abban, hogy hálával kezeljem a saját helyzetem. Egy szívszorító történet a szeretet erősségéről (akár ember és állat között is), a hűségről, valamint az elköteleződésről.
 |
| @minimalistbooks |
Köszönöm, hogy elolvastad! Remélem sikerült kedvet csinálnom valamelyik mű elolvasásához, vagy ha már olvastál közülük, akkor kérlek írd le, hogy neked hogy tetszett!
Találkozunk legközelebb:
Adri
Megjegyzések
Megjegyzés küldése