Felmenőink világa - Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors

Nem is gondolnék bele, hogy a múltam milyen hatással van a jelenemre. Nem is gondolnám, hogy a szüleim gyermekkora kihatással van a sajátomra. Pedig a kutatások azt bizonyították, hogy így van, és tulajdonképpen teljesen logikus.

@minimalistbooks

Az Örökölt sors egy olyan pszichológiai témát feszeget, amelyet talán többet kellene napirendre venni, hiszen általa rengeteg esemény okához közelebb kerülhetünk. Ez a téma nem más, mint hogy egy személy felmenőinek múltja hogyan hat a saját életére. 

Fülszöveg:

Amikor elkezdjük kutatni elakadásaink, szorongásaink, elhibázott párkapcsolataink, ismétlődő kudarcaink okát, gyakran kiderül, hogy saját életünk történései nem adnak megfelelő magyarázatot. Ilyenkor érdemes a tágabb perspektívát is megvizsgálni, és szüleink, nagyszüleink vagy akár a még korábbi generációk életeseményeit is feltárni.
A legtöbb esetben döbbenten tapasztaljuk majd - amit a modern kutatások eredményei is igazolnak -, hogy felmenőink traumái, feldolgozatlan félelmei, kapcsolati törései még a halálukkal sem enyésznek el, hanem bennünk élnek tovább. Az egykori háborús üldöztetés a mi életünkben depresszió formájában jelentkezik, a kitelepítés traumája állandó bizalmatlanságban, az árván maradt dédmama kötődési vesztesége párkapcsolati kudarcokban, az öngyilkos nagypapa eltitkolt története pánikzavarban - hogy csak néhány lehetséges példát említsek.
Számomra ma már egyértelmű, hogy egyetlen ember sorsa sem érthető meg transzgenerációs szemlélet nélkül. Ha szeretnénk megszabadulni kínzó tüneteinktől, vagy megváltoztatni zavaró viselkedési és érzelmi mintáinkat, fel kell tárnunk családunk múltját.
Ez gyakran nem egyszerű feladat, mert sok titkot, kimondatlan feszültséget hurcolunk magunkkal, és adunk tovább generációról generációra. A tabutémák pedig megakadályozzák, hogy egészségesen és őszintén kapcsolódjunk egymáshoz és önmagunkhoz.
Ebben a könyvben szeretném végigvezetni az olvasót egy transzgenerációs önismereti úton, hogy saját életében tetten érhesse és helyrehozhassa a múltból megörökölt negatív érzelmi viszonyulásokat és viselkedési mintákat.

Orvos-Tóth Noémi olvasmányosan, tudományos bizonyításokkal, valamint személyes történetekkel fűszerezve tálal kifejezetten érdekes és tanulságos kérdéseket. A saját klienseivel történtek ráztak meg legjobban, hiszen az írónő remekül átadta azt a közelséget, ahonnan ő maga is figyelte egy-egy ember alakulását. 

 "A család messze nemcsak a vérségi vagy törvényi alapon összetartozó emberek közössége, hanem érzések, emlékek,élmények lenyomata, amelyeket sejtszinten őrzünk."

A könyv 5 nagyobb fejezetre van tagolva, melyek szintén kisebb részekre osztódnak. Ez lehetőség ad annak, hogy a téma minden egyes szegletét körbejárjuk. Már amennyire lehetséges, hiszen ez egy végtelenségik elemezhető probléma. Egyes fejezetek végén kérdésekkel találjuk magunkat szemben, amelyek elősegítik múltuk megismerését, illetve választ jelenthet egy-egy problémánkra. Olyan témákat elemez ki, amelyek valószínűleg sokunkat érintenek. Azt azonban fontosnak tartom kiemelni, hogy a könyv nem ad konkrét megoldást problémákra, nem helyettesít szakembert, inkább a probléma felismeréséhez kerülhetünk közelebb általa. 

Az elmúlt hetek egyik estéjén néztem meg a 444-től, Ács Dániel rendezte A gyilkosok emlékműve című filmet. Pont aznap fejeztem be az Örökölt sorsot és kénytelen voltam következtetéseket levonni. 

A film leírása:

A második világháború alatt a körbezárt fővárosban egy budai kerület lakosai embervadászatba kezdtek. Egy péksegéd, egy fűszeres, egy villanyszerelő és egy pap vezetésével rabolták ki, kínozták meg, majd mészárolták le fegyvertelen honfitársaikat, többek között a saját szomszédaikat. A tömeggyilkosságok közvetlen közelében ma az általuk használt jelkép, egy kardot markoló madár áll, ami újra és újra emlékeztet a kerület feldolgozatlan múltjára.

A nyilas korszakot veszi alapul, rávilágít az akkor elkövetett bűnökre, és ezzel kapcsolatban a ma élő tudatlanságra.

https://www.youtube.com/watch?v=4ygZB1MTRR4&ab_channel=444.hu

Miközben néztem a szörnyű történteket bemutató felvételeket, az jutott eszembe, hogy ezeknek a mészárló péksegédeknek, fűszereseknek, villanyszerelőknek milyen gyermekkora volt. Tegyük fel, ha 1900-ban születtek, a gyilkosságok idején pont 44-45 évesek voltak. Kamaszkorukat és felnövésüket erősen meghatározta az első világháború, a létbizonytalanság, az erőszak. Felmerült bennem, hogy vajon ez is hozzájátszott-e (természetesen sok más mellett) ahhoz, hogy felnőtt emberként tömegmészárlásokban vegyenek részt. A film annyi ép ésszel megmagyarázhatatlan, logikus érvekkel nem alátámasztható cselekvést mutatott be, amelyet úgy, hogy nem a szituációban éltem/élek, nem tudok megérteni.

A könyvre visszatérve: szerintem érdemes elolvasni. Ha pedig van egy családi titok, feldolgozatlan trauma, akkor erősen ajánlott. Néhol bosszantónak tartottam az írónő stílusát, hiszen sehol nem felejtette el megjegyezni, hogy az ő gyermekkora tökéletes és rossz élményektől mentes volt. Ezzel alapvetően nem lenne baj, viszont belőlem némi ellenérzést váltott ki, hiszen ezeket a szavakat látva az olvasó úgy érezheti, ha nála nem zajlott minden hibátlanul, már segítségre szorul. A személyes történetek ennek ellenére tetszettek, hiszen csökkentették az író és az olvasó közötti távolságot. Tanulságos és akár felkavaró is lehet beleásni magunkat a témába, de ha ezt megtesszük, meghálálja.

Köszi, hogy elolvastad!

Hamarosan találkozunk: Adri

Kövess Instagramon is!