Ki a boldog ember? - Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
A Virágot Algernonnak című könyv egy science fiction, amely az 1960-as években került megírásra Daniel Keyes által. Az alapvető felállás, hogy egy eddig csak egereken tesztelt módszert - a világon elsőként - kipróbálnak egy emberen, melynek köszönhetően Charlie-nak, a főszereplőnek sikerül növelnie az agyi képességeit. Az átalakulást az orvostudomány fejlesztése miatt naplózza. A mélységből egy zseni válik belőle, a könyv tulajdonképpen ezen élmény feldolgozhatóságát (vagy éppen feldolgozhatatlanságát) taglalja.
Charlie Gordon hátráltatott mentális képességekkel született, ennek tudható be, hogy gyermekkora csöppet sem volt felhőtlennek nevezhető. Anyja folyamatos lenézéssel tekintett rá, ugyanis nem volt hajlandó bevallani magának, hogy fia autizmussal él, kortársaival összehasonlítva pedig egyértelműen ő jött ki mindig a legelmaradottabbnak. Apja próbálta védeni, empátiával kezelni, de felesége és a többi gyerek bántása sem segítette ügyét. A helyzet tovább fokozódott, mikor Charlie-nak kishúga született. Mikor anyja megbizonyosodott róla, lányában nem lelhető fel rendellenesség, minden egyes porcikájával védeni kezdte a világ és - legnagyobb részben - Charlie ellen.
Ha vissza tudnék nyúlni a múltba, felnyitnám anyám szemét, hogy lássa, mennyi fájdalmat okozott nekem.
A könyv több szálon játszódik, az operáció idejében, illetve a főszereplőnek beugró emlékek idejében. Számomra a legmeghatóbb és egyben legkegyetlenebb momentumai a könyvnek egyértelműen a gyermekkori visszaemlékezések voltak. Az író zseniálisan szemléltette, ahogyan Charlie számára kinyílt a világ, ezzel együtt szembesült a hazug és kíméletlen kapcsolataival, melyeket a múltban nem értett. Személyisége is átalakul, kedves, ártatlan, gyermeki énjéből egy pökhendi, felsőbbrendű valaki lesz. Ezzel néhányan szembesítik is, ezt felismerve pedig egy depresszív hangulat tör rá. Szerelmi kapcsolatait elrontja, vagy pedig nem ápolja figyelmesen.
Többek között az is részletezve volt, hogy az operáció után hogyan viszonyultak hozzá korábbi ismerősei, hogyan alakultak kapcsolatai. Charlie is máshogyan fordult már az emberekhez, hiszen megértette, hogy a világ nem olyan kedves hely, amilyennek eddig hitte. Ezt a fajta érzelmi sokkot nem igazán tudta feldolgozni, főleg jövője bizonytalanságában. Ugyanis a zsenialkotó műtét eredményének hosszát senki nem tudta bizonyosan megmondani. Később Charlie, képessége csúcsán egy viszonylag pontos tanulmányt készített a lehetséges végkimenetelről, mely végül be is következett. Mindezt Algernonról, a kísérleti egérről mintázta, aki egy fontos szimbólumává vált a könyvnek. Algernon mindig pár lépéssel Charlie előtt állt, így tökéletes mintája volt Charlie jövőjének.
Muszáj szót ejtenem a különleges írásmódról is, hiszen Daniel Keyes a lehető leghitelesebben adta át nekünk a főszereplő fokozatos változását az írás stílusában is. A regény eleje rossz helyesírással, nagyobb következtetések levonása nélkül van tálalva, ez azonban Charlie fejlődésével egyre inkább helyreáll.
Addig minden rendben volt, amíg nevethettek rajtam, és okosak lehettek az én rovásomra, de most alacsonyabb rendűnek érezték magukat az idiótával szemben.
Lenyűgöző könyv az empátiáról, az életről, és nagyjából mindenről. Rengeteg témát dolgoz fel érzékenyen, mindenkinek őszinte szívvel ajánlom!
Köszönöm, hogy elolvastad!
Hamarosan találkozunk,
Megjegyzések
Megjegyzés küldése